Ilyenkor karácsonykor, és az év vége előtt érdemes egy kis számvetést tenni. Én is megtettem a sajátomat. Szerencsémre statisztikai adatokból nem állok rosszul ezen a téren, hiszen klubom a Polythlon évzáró ünnepsége előtt mindig kiszámítjuk a saját pontrendszerünket, mely számba veszi mindenki fejlődését tavalyi önmagához képest. Ebbe most nem akarok jobban belemenni, hogy hogyan, mert bonyolult. A lényeg, hogy ezek alapján a következő statisztikák jöttek ki 2011-ben:
- 26 versenyindulás, 21 dobogós helyezés, de ebben benne van minden (MEFOB, csapatversenyek…)
- 2010-hez képest nemzetközi és hazai versenyeket alapul véve 2%-ot fejlődtem, ami ezen a szinten szerintem nem rossz teljesítmény.
Szóval egy igazán mozgalmas évet tudhatok magam mögött, ahogy ezekből a számokból kitűnik. Az év eleje a futásról és a kerékpározásról szólt. Kezdetnek egy szentendrei krosszfutás, majd egy igazán nagy küzdelem a kistarcsai 24 órás úszáson. Sajnos idő és pénzhiány miatt nem tudtam edzőtáborozni, de szerencsémre itthon is jó meleg volt a tavasz, így nyugodtan tudtam gyűjteni a kilométereket. Nagyon meglepődtem, amikor az első nagyobb kerékpáros megmérettetésen, a Tahi időfutamon abszolút ötödik lettem. Majd ugyanezt az eredményt megismételtem a tarjáni futamon is, kerek 40-es átlaggal. Április közepén aztán futottam egy egyéni félmaratoni csúcsot (1:13:08). Ezután következett egy nem túl jól sikerült Extreme-duatlonOrfűn. Bár harmadik lettem, nincsenek jó emlékeim a versennyel kapcsolatban.
A triatlon szezont rögtön egy fél-ironmannel nyitottam Ausztriában, ahol 3:42 idővel győzedelmeskedtem. Ezután jöttek folyamatosan a versenyek. Kiemelném még a Tour de Pelso-t. Életemben először indult el ezen a 204 kilométeres kihíváson. Végül sikerült 4óra 50 perc alatt körbeveretni a Balatont az élbollyal. Szóval alakult tovább a jó kerékpáros formám. Ellenben az úszásban kicsit visszaestem. Sok dolog jött közbe, de nem fognám csak az úszásra a kiskörei, feltávú OB betlijét. Bár sokan elégedettek lennének egy OB 3. hellyel, én a tavalyi győzelem után kudarcként éltem meg.
Ezután kemény edzésbe fogtam, hiszen már csak egy hónap volt Magyarország legnagyobb triatlon versenyéig, a nagyatádi hosszútávúOB-ig. Egy hónap alatt két balatonkenesei edzőtábor, 60km úszás, 1800km kerékpár, 300km futás. Eközben egy hortobágyi második hely Beda Szabi után (félmaraton: 1:20, 37 fokban hozzáteszem). És az amatőr OB Szombathelyen. Ez a verseny egész jól sikerült, (szintén) az úszás kivételével. Abszolút harmadik helyen végeztem 1óra 51 perces idővel. Ez volt a rápörgető verseny az ironman előtt.
Aztán Nagyatádon végre bebizonyíthattam, hogy a tavalyi gyengeség, csak megbicsaklás volt. Major Joe után ismét második helyen értem célba, csakúgy mint 2009-ben. Mégis éreztem egy kis szálkát magamban a verseny után, hiszen végig combgörcsöléssel futottam le a maratont. Tudtam, hogy tudok jobbat futni, mint 3:13. Üresség maradt volna bennem, ha nem próbálom ki még idén ismét a leghosszabb távon magam. Elkezdtem egy két hónapos felkészülést a barcelonai Challenge versenyre. Ez a „kihívás” nemcsak a táv miatt volt nagy, hanem mert ez volt életem első nemzetközi ironman távú versenye.
Nagyszerűen ment a verseny, és egyéni csúcsot repesztve 8:41-es idővel tízedikként értem célba. Különösen nagy elégtétel volt számomra a maratoni teljesítményem is, hiszen végre kihoztam magamból, amit igazán tudok (3:02).
Október a pihenésé volt, és a klubélet szervezéséé. APolythlon vezetőedzőjeként sok feladat hárult rám, ami egyben motiváló is, hiszen egy klubot vezetni nagy és szép feladat.
A jövő évem egyelőre még eléggé kérdéses, de biztos nem lesz hiány nagy kihívásokban.
Legutóbbi hozzászólások