Közösségi futás a körön avagy egy aszfaltdisznó első lépései hegyizergék és ufók között

December közepén egy közösségi futásra voltam hivatalos, de a betegségem közbeszólt. Már egy ideje szemezgettem a „Balboa” körrel, de most még sajnos egy kiemelt fontosságú teljesítendő futás maradt. Dávid Alpár azaz Dave készített egy rövid beszámolót, amit közkincsé bocsájtott, így egy kicsit részese lehettem a futásnak így utólag….

A felhívás:
2011. december 17-re közösségi futást szervezünk. Rajt reggel 9 órakor tömegrajttal. Rajt – cél Fenyőgyöngye. Az útvonalról az Útvonal menüpont alatt olvashattok.

Az egyik főszervezőt Csanyát azaz Csányi Lászlót kérdeztem a futással kapcsolatban:
- Mikor került először nyilvánosságra a Balboa kör?
- Erre nem tudok válaszolni, de megkérdeztem Lúdtalpot a Keresztapát…-) , Ő 2009. 03. 29.-re datálta a dolgot

- Megközelítőleg eddig hány futó teljesítette?

Nincs erre adat. Rengetegen az biztos, de senki, sehol nem vezette eddig az eredményeket, ezért nincs is róla semmilyen feljegyzés. Itt vannak akiket mi nyilvántartunk.

- Hányan indultak 17-én, az előnevezők közel 60 főt számoltam nálatok?
45-en voltak szombaton.

- Milyen paraméterei vannak a futásnak? (távolság+szintkülönbség)

18km és kb 800-820m szint.

- Mikor lesz a következő Közösségi futás?

Tavasszal a VTM és a Mátrabérc Trail közti időszakban.

- Hány fő és kik segítették a lebonyolítást, szervezést?

Emese,Ganki, Ervin, Glockner, Csanya.

- Milyen frissítők kaptak a futás teljesítői?
Szépjuhásznénál és a célban volt frissítés. A versenyeinken megszokott  csoki,  nápolyi, mazsola, aszalt szilva, alma, sós kvéker keksz,pogácsa, konzerv ananász, tea,kóla és víz.

A Közösségi Futás útvonala:
Fenyőgyöngye – Szépvölgyi út (aszfalt) – jelzetlen út – kék sáv -  Határ-nyereg – sárga sáv – Nyéki-hegy – sárga sáv -  Hűvösvölgy – sárga sáv – Nagy-Hárs-hegy – sárga sáv – Szépjuhászné – piros sáv – János-hegy  – vissza ezen az útvonalon – Fenyőgyöngye
 

A BESZÁMOLÓ

Balboa kör 2011-12-17 Hármas határ hegy, Fenyőgyöngye.

Egy aszfaltdisznó első lépései hegyizergék és ufók között.

Egyik kedves futótársam, Emese, aki szerencséjére a terepfutók szoros közelségét, segítségét és lelkes támogatását is élvezheti, szólt, hogy ha van kedvünk, menjük szombaton a Balboa kör elnevezésű terep futóversenyre.

Naná, válaszoltuk, nagyon jó ötlet a hétvégi hosszú edzéshez. Edzőm, Pész Atesz könnyű, laza tempójú futásokat ír elő mostanában nekem és remélem ez az írásom nem jut a kezei közé, mert még nem találtam ki mit fogok mondani neki a laza tempóról. De ha minden kötél szakad, majd Szaszáékra fogom, hogy kénytelen voltam velük menni, különben eltévedtem volna, ez tűnik most a legjobb menekülő útnak. ☺

A kör 19 km volt, 850m szinttel. A fenyőgyöngye-i autóparkolótól futottunk át a János hegyi kilátóba, át a hegyen, nagyjából toronyiránt.

Az idő terepes szemmel lehet, hogy nem volt rossznak mondható, de elkényelmesedett aszfaltfutó lelkülettel, bazi szar volt, hogy őszinte legyek. Szemerkélő eső, amit a szél kedvesen az arcunkba fújt. Fokra ugyan nem volt hideg, az elején úgy éreztem, kicsit túl is öltöztem magam, de a plusz cucc jól jött fönt a hegyen ahol frankón átfúj a szél. Meg volt időnként némi hószállingózás is.

Azt mondták erősen szintes lesz a terep, meg az előírt laza tempót is figyelembe véve, óvatosan zúztam neki a hegynek. A terepet nagyjából ismertem és tudtam, hogy az elején nem sok sík lesz benne, úgyhogy csak visszafogottan. A pulzusmérőt nem tettem föl, de lehet, jobban is jártam.

Az első boly, úgy kb 5-6 ember már az elején elment, nem is akartam velük menni, a második boly pedig mögöttem volt pár tíz méterrel, tehát egy kicsit légüres térben kocogtam fölfelé. Hallottam lépéseket magam mögül és az első kilométeren összeverődtünk hárman, négyen. Mivel szerencsésen egyikünk sem ismerte az utat, így folyamatos beszédben voltunk, merre van az irány, hol is fordult valamerre az előttünk futó, aki a kanyarokban mindig eltűnt a szemünk elöl. Voltak pontok amiket nagyjából vágtunk, így azért többé kevésbé sikerült eltalálnunk a helyes ösvényt.

Az emelkedőktől nem tartottam, tudtam odafelé nem lesz gond, szeretek hegyen futni, de a tempó és a távolság egyvelege és a kényszer, hogy muszáj tapadnom, több koncentrációt igényelt, ami vitte az energiát. A sok emelkedő miatt végül ketten maradtunk egy sráccal, Kovács Ferivel, akivel az odafelé út második felében egyszer csak ismerős mozgásra lettem figyelmes magunk előtt az egyik emelkedőn. Szasza! Hű, mondom magamban ezt a lehetőséget meg kell ragadnom, együtt kéne továbbmennünk. Együtt toltuk föl a János hegyig, Szasza tudta az utat, én meg koncentráltam, hogy ne maradjak le.

Bevallom néha átment a túra gyaloglásba is, főleg a János hegy derekán, de fönt már azért kocogó mozgásban kerültük meg a tornyot.

Előtte nem tudtam, de a feladat ezután következett számomra.

Ezek a srácok úgy hasítottak lefelé, mintha hipersebességű mozgólépcsőn zúztak volna. Hű basszus, ennek a fele sem tréfa.

Minden figyelmemet Szasza lábaira helyeztem és még az alapvető élettani funkcióimról is lemondtam, hogy a nyomukban tudjak maradni. Gondoltam lélegezni csak nem felejtek el, behelyezkedtem a két srác közé, Feri nem tudom mennyire örült nekem, aki úgy lépkedtem a levelekkel borított sziklákon, mint egy szarógalamb, de toltuk.

Alig vártam, hogy emelkedő következzen, mert akkor eljött az én időm. Abban is bíztam, hogy ebben a tempóban a folyamatos le-föl nem készíti ki annyira a lábaimat.

Az utolsó emelkedőnél, mikor a Fenyőgyöngye fölötti játszótérhez futottunk föl, Feri már lemaradt kicsit, de akkor már csak arra figyeltem, hogy tartsam a tempót, mert éreztem, a lábaim már rendesen fáradtak.

Az utolsó km már teljesen ismerős volt, tudtam, hogy megcsináltam, úgyhogy take it easy. A célba végül Szaszával ketten futottunk be, pontosan nem számoltam, de nagyjából a 7-8 hely környékén, körülbelül 1:54 es idővel.

Később mondták, hogy ez a lefelé nem volt erős.

Ja??

Bocs, nem szóltam.

De végül jól sikerült a közös futás, a talaj is jobb volt, mint amire az előző esős napok alapján gondolni lehetett, úgyhogy pozitív élmény volt.

Köszi Mes, hogy szóltál.

Dave(Dávid Alpár)