2011 a távolság éve

A soron következő 2011-es beszámoló írója egy igazi példakép számomra és remélem több ember számára is erőt ad, akár a megjelenése is egy-egy versenyen.  Jubileumi esztendő küszöbén áll Palotai László, akinek egy új élete kezdődött 2007 év végén. Egy komoly életmód váltást követően, a sportolás lett a meghatározó Evil életében,  a káros szenvedélyeket cserélte úszásra, kerékpározásra és nem utolsó sorban futásra. A tavalyi esztendőben sikeresen teljesítette a hosszútávú Triatlon Országos Bajnokságot, Nagyatádon és idén visszatérni készül, de nézzük a beszámolóját  2011-es esztendőről:

Eljött az ideje a számvetésnek. Mit is sikerült tenni 2011-ben? Hová is jutottam és hogyan tovább?  
Az év egy 2 hónapos úszótanfolyammal kezdődött számomra és szépen meg is tanultam gyorsúszni mivel jó tanárom volt. Ámde rengeteg időt elvett mindez és állóképességgel még mindig nem rendelkeztem a gyorsúszás terén, csak a technikai alapokat sikerült elsajátítani. Mivel vészesen közeledett a versenyszezon vissza kellett állnom a mellúszásra, hogy majd biztonsággal tudjam teljesíteni az eltervezett versenyeket.

Márciusban leigazoltam a Vasemberek Klubjához és kiváltottam a licencet, mert úgy gondolom ez magának a sportágnak is jó, ha minél több leigazolt amatőr triatlonos van.
Hogy a komolyabb versenyeket említsem a sárvári 12 órás futásra és az  orfűi dupla Ironmanre 3 fős váltót szerveztünk a HUNRUN.COM csapatával, Sárváron 101 km-t teljesítve Orfűn pedig  28 óra 53 perces időt produkálva helytálltunk. Itt az éjszakai 148 kilométeres kerékpározásom volt olyan kihívás, amivel életemben először kerültem szembe, de nagyszerű embereket megismerve és élményekkel gazdagon tértem haza Orfűről.  

Az ezek után következő nagyobb versenyem a kiskörei középtávú OB volt ahol magamhoz képest sokat javulva a brutális időjárási körülmények ellenére (eső, jégeső, tűző nap váltakozása) 49 percet javítottam az előző évi féltávú eredményemhez képest. Volt honnan javulni, mert mindig nagy fába vágom a fejszém és nagyon megszenvedtem a 2010-es Orfuman-t, ennek ellenére büszke vagyok arra a teljesítésre is mivel igen sokan feladni kényszerültek.
Viszonylag hamar elkövetkezett a szombathelyi Vasi Vasember rövidtávú versenye, ami az utolsó állomás volt az Ironman előtt. Itt természetesen már mindent ennek rendeltem alá. Óvatoskodtam, lassúskodtam mindenféle sérülések balesetek elkerülésére szakosodtam. Ennek megfelelően  a tavalyi időmtől messzetávolban maradtam, de nem is érdekelt különösebben. Jobban érdekelt a befutó utáni krumplistészta meg a társaság, mint az időeredményem.
Aztán végül csak eljött Nagyatád ideje, az Ironman ideje, és csak ez létezett. Erről több beszámolóm is született, de a lényeg hogy megcsináltam. Úgy mentem oda, hogy mindegy hogyan és mindegy mennyi idő alatt, de megcsinálom. Ez volt a terv.

16 óra alatt sikerült célba érnem és ezzel sok minden megváltozott bennem. Igazolást nyertek a dolgok, a sok befektetett munka, idő és áldozathozatal mind-mind elnyerte az értelmét. Ez nem csak egy verseny, hanem A verseny.

Az Ironman után „újszülöttként” mint sokan mások én is azt kezdtem gondolni, hogy legyőzhetetlen vagyok, illetve bármiben legyőzöm a saját korlátaimat, ha akarom. A gyorsúszás terén ez így is lett hisz azóta csak gyorsban úszom és egyre jobban megy. Már az Ironman-távot is le tudom úszni gyorsban és egy 12 órás úszóváltóban is részt vettem decemberben.
Ennek folyományaként a Balatonalmádiban megrendezett 6 órás futásra is beneveztem még szeptemberben, ahol sikerült egy picivel megint kitolni a korlátaimat és 46,3 kilométert lefutni ezzel szert tenni egy ultrafutós bögrére.

Összegezve, ez az év a távolságok éve volt, az volt a célom, hogy ezeket a távokat meg tudjam csinálni. 2012 a sebesség éve lesz, a cél hogy ezeket a távokat gyorsabban tudjam teljesíteni. Természetesen már a 2012-es nagyatádi Ironmanre is beneveztem, ahogy egy jó katonához illik.