Hónapokkal ezelőtt elhatároztam, hogy elindulok a BalatonMAN-Special távján. Ami nem jelentett mást, mint úszni kellett 1,9km-rt, kerékpározni 180km-rt (ez ügye az Ironman teljes távja) és a végén egy laza 11km-rt futni. Gondoltam én…
Igazából, így utólag egy hatalmas hibát követtem el, amiért nem is úgy ment az egész, ahogy én azt előre megterveztem. Lehet hogy itt ezen a versenyen „csak” a kerékpáros táv volt teljes az Ironman-hez képest, viszont azt ugyanúgy mint egy Ironman-en tisztelni kellett volna. Én ezt nem tettem meg azt hittem, csak odaállok, és edzésből végig megyek rajta. Ez nem így lett. De kezdjük akkor az elejétől.
Mivel ez egy Hatalmas verseny hétvége volt amit Zelcsényi Miklós hihetetlen energiája, lelkesedése és kitartása tette lehetővé, hogy mi ezen a csodálatos hétvégén ilyen körülmények és színvonalak közt versenyezhettünk. Így utólag is köszönjük meg neki! Szóval ennek tudatában le kellett utazzunk már pénteken a verseny helyszínére. A parton lévő campingben szálltunk meg. Már pénteken megvolt a megnyitó és a futó cuccot is le kellett adni. Meg volt a tészta party is mint minden ilyen szintű versenyen. Még mindig nem volt bennem semmi izgulás, mert én már Ironman vagyok, gondoltam. J
fotó: Székely Gellért
Este nem sikerült túl sokat aludjak, mert a mellettünk lévő házakban pont bulizni vágyó fiatalok döntöttek úgy, hogy ők aznap nem alszanak, hanem végig beszélgetik és kiabálják az éjszakát. Ennek nem nagyon örültem. Talán ha összesen 2órát sikerült aludjak. Kevés volt. Reggel 8órakor volt rajt így korán is kellett kelni. 6kor keltünk fel hogy időben reggelizzünk és elkészüljünk mindennel. Meg is volt a depozás, felkészülés, minden.
Zelcsényi Miklós "Muki" a főszervező
Az úszás során lehetett neoprént használni, ennek nagyon örültem. Nekem sokat segít. Ennek megfelelően, nem is erőltettem túl az úszást, de így is jó idővel jöttem ki. Egy nehézkes öltözködés után elindultam a bringás pályára.
Sok mindent hallottam előtte a pályáról jókat, rosszakat, inkább rosszakat. De már magam sem tudtam mit higgyek. Így hát elindultam hatszor 30km-es körre. Már az elején voltak olyan emelkedők, amit nagy erő befektetéssel tudtam csak megcsinálni, de gondoltam nem lesz itt baj. Lett. Úgy 6km-től 9km-ig olyan 8-10%-os emelkedővel kellett szembenézni, amivel nem sokszor volt dolgom. Utána persze voltak jó hosszú lejtők, aminek örültem, itt lehetett enni-inni. Viszont azért a kör második felében is tartogatott nekünk még kihívásokat, mivel ha nem emelkedősre küzdöttünk, akkor a szél nehezítette meg a dolgunkat. Ez körről körre egyre erősödött, vagy ez a fáradtság jele? 
Lényeg hogy az első kört nem állt szándékomban erősen tekerni mégis majdnem ez lett a legjobb köröm. Azért nem mert a második köröm pár mp-el jobb lett. De ami ezután volt azt nem tettem zsebre. Mikor a harmadik kör végén, a táv felénél voltam, őszintén leszálltam volna szívesen. A negyedik körtől jöttek már a problémák. Meleg volt és egyre jobban fáradtam azon a nagy emelkedőn is, bár a végén már minden egyes kis dombbal meg kellett küzdjek. Már a negyedik körben görcsöltek a combjaim, de a NUTREND termékeivel ezt sikerült nagyon gyorsan meggátoljam, így még az utolsó körben is sikerült felmenjek a nagy emelkedőn. (itt azért megjegyzem férfiasan, hogy az 5. kör végén igenis az, hogy újra kimenjek hihetetlen nagy lelki erőre volt szükségem és egy kicsit el is sírtam magam, talán azon, hogy mindkét családtagom már az árnyékból szurkolt csak, talán azon, hogy még egyszer végig kell menjek ezen a kegyetlen körön.) De kimentem és végigmentem, de már csak az volt a célom, hogy valahogy leszálljak a bringámról. Az időm 6óra 18perc lett amennyit soha nem szeretnék máskor 180km-en tölteni. Nem tudtam, hogy ki tudok e menni futni, de minden erőmmel azon voltam hogy befejezzem a versenyt. Némi görcsök közepette sikerült felvegyen a futócipőm és elindultam a futó pálya felé.
A futás nem úgy ment, ahogy elterveztem. Előzetes tervek alapján azon gondolkoztam, hogy ezt a 11km-rt egy laza maratoni tempóban fussam e le vagy kicsit erősebbe. Hát a pályán meg már csak az járt a fejembe hogy végigvonszoljam magam… 4kört kellett teljesíteni a 2600m-es pályán. Voltak elég hosszú napos részek ahol nagyon érezhető volt a kánikula. Végül, nem valami büszke eredménnyel, de végig sikerült menjek a pályán.
Végeredményem: 7óra 49perc 35mp. Ez abszolútban az 5. helyhez volt elég.
Nagyon örülök, hogy mégis megcsináltam, célba értem és nem adtam fel. Nagyon nagy elismerés azoknak, akik hasonlóan hozzám, célba érkeztek ezen a nem éppen könnyű versenyen. Tényleg mindenkinek akár féltávot teljesítettek akár Special, vagy Ironman távot. Minden elismerésem, kemények vagytok!
Most mindenkinek jó pihenést kívánok és remélem, sokatokkal találkozok majd a Nagyatádi versenyen.
Legutóbbi hozzászólások