Hogyan kezdődött? Hosszú évekkel ezelőtt hazaértem a munkából, bekapcsoltam a tévét. Nem is néztem,mi megy, pakolgattam a lakásban. A Tour de France első napja volt, épp a csapatokat mutatták be. Éreztem,itt az idő elkapcsolni, már a távirányítóért nyúltam, mikor meghallottam egy hangot. Egyből érezhető volt, aki beszél, mindennél jobban szereti ezt a sportot. Csak hallgattam,mit mond, majd leültem a tévé elé. Három perc lehetett,nem több, de ez a pár perc elég volt, hogy egy örökké tartó dolog kezdődjön el bennem. Végignézem a Tourt és hallgattam a szakkommentátort. Elrepült a verseny három hete, élveztem minden pillanatát és legnagyobb örömömre kiderült, lesz még kerékpár, a spanyol körverseny.
Elkezdett nagyon érdekelni, mert volt valaki, aki megszerettette velem, aki úgy beszélt a kerékpározásról, hogy egyszerűen nem lehetett nem megszeretni.
Jöttek a versenyek, én meg ott ültem és hallgattam.
Egy idő után ez már nem volt elég, én is felpattantam a kétkerekűre és tekerek.
Kimentem Olaszországba a 100. Giro d’Itáliára, mert valaki azt mondta egy riportban , érdemes kimenni,aki tud, menjen… és én mentem,mert ő azt mondta.
Ő volt Sipos János, de nekünk csak Sipi…a mi Sipink. Még most sem tudom elhinni, hogy a hamarosan kezdődő Vueltán nem fogom hallani a hangját. Minden megváltozik, semmi sem lesz nélküle ugyanaz. Nem lesznek olyan poénok, beszólások, amiket csak ő tudott.
Sokaknak megmutatta a kerékpározás szépségeit és ki tudja, hányan pattantak „bringára” neki köszönhetően…én biztosan…és ezért nem lehetek elég hálás.
Sipi! Elmentél, pedig még nem lett volna szabad. Egy űr tátong, amit senki nem tud betölteni, mert valami olyat adtál, amit kevesen tudtak, úgy adtál, ahogy szinte senki…szívből. Más lesz megnézni egy Tourt, egy Girot, de mi továbbra is nézzük, mert TE is néznéd, továbbra is imádjuk a kerékpározást,mert TE is imádnád…és most is imádod…mert tudom, fent már nyeregben ülsz és gyűröd a mennyei kilométereket, de a fél szemedet rajtunk tartod. Ahányszor kerékpárra pattanok, mindig eszembe jut a hangod. A hang, amely pótolhatatlan. Nyugodj békében!/ Szabó Gergő
1 hozzászólás
Szép Sándor írta:
2012. augusztus 5. vasárnap , 10:11 (UTC 2 )
Meghalt Sipos János…
2005-ben tőrt, ént.
Véletlenül az EUROSPOTKAPCSOLTAM, és nem tudtam elkapcsolni, megragadott a közvetítés hangulata, és az a szeretet mi átsugárzott tőle e spottal kapcsolatban! És vettem egy kerékpárt!
Még most is hallom amikor, Pantanit Bucsuztatta a rádióban, szeretettel és sajnálattal, hogy már nem közvetítheti a „kalózt” már többé.
És ahogy elérzékenyült Bodrogi 2-helyezésének láttán, igazi büszkeséggel töltött el a közvetítés láttán!
Igen egyetlen kerékpár verseny sem az, ami vele lehetne már, de Én lementettem az a közvetítést, és mikor tekerek sokszor hallom, és nekem ad erőt, a táv leküzdésére!
Remélem, hogy sokunk emlékezetében örökre megmarad e „Riporter- Versenyző- Mint olyan ember ki megszeretette a kerékpározás, bárkivel is”!
Őszinte részvétem a családnak és a közeli barátoknak
Egy „amatőr” kerekes!