«

»

dec 23 2017

Ultrafutás: Vakhal Norbert beszámoló a Daytona 100 mérföldes versenyről

A rajt elött

Floridában többek között van egy Daytona 100 nevezetű 100 mérföldes (160.8km) 90%-ban beton 10%-ban homokos tergerparon rendezett ultrafutóverseny. A fő versenyszám mellet volt 50 mérföld és 50 kilométeres táv is. A verseny nem pénzdíjas, nem un. címkés, így túl sok “profi” futó nem érkezett….már amennyire van úgynevezett “profi” futó az ultrafutásban! Az indulók között volt a pályacaúcstartó Mark Burget aki Floridában több verseny győztese és pályacsúcstartója, Valmir Nunes a brazil születésű, talán a legismertebb és legrutinosabb versenyzője volt a mezőnynek, és a Magyarországon is jól ismert Joe Fejes, a 6 napos ultrák mestere 🙂, aki a verseny előtti héten kutyatámadás áldozata volt és még varratokkal a fejében vágott neki a távnak! A lányoktól elnézést, nem nagyon ismerem a női mezőnyt, egyedül talán Micah Morgan nevével találkoztam már eredménylistákon!
Dec. 8-án pénteken este érkeztünk Jacksonville-be a rajt helyszínére, rajtszámátvétel és a technikai tájékoztató után szállásfoglalás a rajttól nem túl messzire lévő hotelben! Ekkor már az egész héten át tartó napsütéses, 18-22 fokos idő esősre és 10 fok körülire váltott…és ez még reggel 6-ig, a rajtig egészen 3,4 fokig süllyedt. Fohászkodásnak köszönhetően nem ömlött reggel az eső, mint ahogy tette azt pénteken egész éjjel,. Itt nem szokás túl nagy felhajtást csinálni egy versenynek, szóval reggel hatkor, sötétben egy apró kis felfújható kapu alul ellőtték a rajtot! Lehetett végre csak a futásra koncentrálni. A rajthoz állás nem sikerült túl happy-re, mert ugyan nem tudom mitől, talán a hidegtől, de az első lépéstől fájt a jobb achillesem és a gyomrom sem volt túl jó állapotban! A combom pedig mintha egy nehezékkel lett volna megspékelve. Na mindegy is, már itt vagyunk, már csak az a feladat, hogy A-ból B-be eljussunk .) Nincs hátra, csak előre van 🙂 Az első 50km-en 32 mile-ig,csak kijelölt helyeken lehetett találkozni a futóknak a kísérőikke, ami a szűk kis utcák miatt a futók érdekében szükséges is volt. Teszem hozzá azért is mert egy autósnemzetről beszélve Anita volt az egyetlen, aki kerékpárral kísért és frissített. Sztem ez egy futó számára a lehető legkényelmesebb megoldás….ő mondjuk ronggyá fagyott szegény, már kapásból a péntek esti esőzéstől vizes cipője miatt is.

Az első találkozási pontig egy 5 fős élmezőnyben futottam kényelmes tempóban, aztán kicsit rákapcsoltak a fiúk, én viszont nem akartam váltani, mert a lábaimnak így is nehézkesnek tűnt minden lépés. Gondoltam nem gond, még nincsenek bemelegedve az izmaim azért merevek és hát hosszú út van még előttünk így maradtam a tempómnál. A gyomrom kezdett vacakolni, amit végül 30 km-ig 3 vagy 4 bokorba beugrással sikerült helyrehozni. Az energiaszintem viszont nem akart helyreállni, továbbra is küzdelmes volt minden lépés, 3 óra után úgy éreztem magam mint aki már lefutott 100 kilit! A frissítésem már régóta a bevált terv volt, órára pontosan leírva, kiadagolva minden. Természetesen miért ne, ezen változtatni kellett. Anita próbált belémtuszkolni egy-két falat kenyeret, ami még nem a terv része volt ekkor, későbbre szántam, de végül az segített! Ok a gyomrom rendben. Ez legalább megoldva. Az élen haladó 5 főböl 2-t már be is fogtunk a 34.-ik kilométerig. Itt volt az első nagyobb frissítőállomás Bob Becker a Keys100 és Everglades ultra főszervező irányításával bőséges frissítőasztal állt rendelkezésre és letérő is volt egyben a tengerpartra egy 10,5km-es szakasz erejéig! Hát ez nem tűnt kacagós mókának, eddig egyszer próbáltunk csak edzésen parton futni, hogy vajon mi várható. Hát ez most annál is rosszabb talajviszony volt. Az amúgy is merev combaizmnak nem tett túl jót a terepváltás, ráadásul a legutóbbi hurrikán úgy átrendezte a partszakaszt, hogy rengeteg házat feléig alámosott a víz.

Igy vaslemezeket vertek le a talajba, hogy fel tudják újra tölteni a partrészt, viszont a víz annyira kint volt hogy a hullámok 2 helyen is 30-50 méter hosszan mosták a lemezeket. Itt tehát elég nehézkes volt az átjutás, száraz cipővel meg egyszerűen lehetetlen! Amikor a hullám visszahúzódott, akkor próbáltam meg átszaladni gyorsan, de természetesen nem úsztam meg h vizes ne lett volna a cipőm. A strandszakasz vége után miután felmásztunk az útra újra, gyors zoknicsere és innen 140 kilométerig már betonon futhattunk! A versenyen a mezőny széthúzódott már ekkorra, szinte egyedül futottam Anita kiséretében, Joe Fejessel kerülgettük egymást, mig aztán egyenletes tempójában tovaszáguldott 32 mérföldnél, sem előttem sem utánam nem láttunk senkit. Há Fogyatkoztak a kilométerek én viszont nem lettem jobban, egyre lassult a tempó, egyre többet időztem a frissítőállomásokon. Később már frissítőállomások között is kellett 100-200 métereket gyalogolnom! Féltávnál kicsit jobb lett a helyzet, az ottani frissítőállomást Chris Kostman, a Badwater szervezője irányitotta, aki frissítés terén kitett magáért. Leves, forró tea, minden volt. Ez is meg volt, akkor haladjunk a cél felé… robogtunk tovább, viszont az energiaszintem meg valahol a hátunk mögött kettővel! Egyetlen dolog volt pozitív, hogy amennyire 20 km-nél rossz volt a lábam, 100-nál sem volt annyival rosszabb! 100 km-nél már teljesen elszálltak mind az “A” mind a “B” tervek és maradt a túlélés/célbaérés…100 kili 10:04perc.

Ajjaj. Soha, egyetlen versenyen sem volt még ennyire rossz részidőm…Na de most ez van. Végre beértünk Daytona-ba ami persze semmit nem jelentett, hiába örültem neki, mert innen még több mint 3 0km volt hátra. A következő frissitőnél közölték, hogy a második, 4,6km-es tengerparti szakaszt törölték, – ennek igazán örültem – így maradjuk csak a járdán! Ahol amúgy az útvonal a kritikus pontokon, kanyaroknál végig kis táblákkal, a tetején jól látható villogókkal volt jelölve, zéró esély volt az eltévedésre. Dave Krupinski versenyigazgató, rutinos ultrásként, hasonlóan mint Spártán klasszul megoldotta. Ekkor már a 2 kili futás 200 méter gyaloglás ment csak, aztán az utolsó 12 kilin már csak 200m-200m volt az arány a futás-gyaloglás kapcsolatában. Ekkor már megint annyira lehűlt a levegő, hogy inkább jobbnak láttuk ha felöltözöm. Mindent magamra vettem amit csak tudtam és innen már csak gyaloglás verzió volt. Azon drukkoltunk, hogy az utolsó szakaszt, – ami alapjában véve is igy volt kiirva a versenykiirásban- ne kelljen a parton tök sötétben megtenni, de ez nem jött össze 🙂 Az én órám, az Anita órája le voltak már merülve – persze mi már régen 🙂 – a bringán a világitás szintén. Maradt még sekélyke 10 %-nyi a mellkasvilágitáson, meg Anita fejlámpáján. Nos hát akkor vágjunk neki az utolsó 3,2 km tengerparti szakasznak a vak sötétben. Ilyet sem csináltunk még, de már mindjárt vége, ez az mindjárt vége. Anitát irányba állitottam a bringával, hogy a vadidegen helyen, utcákon ne tévedjen el és talán megtalája a finish területét. Megbeszéltük, ha eltévedne, akkor elindulok vele szemben vissza az autóúton…nem lett volna jó móka 18..közel 19 órás futás után egymást keresgélni áthűlve….neeem, inkább fagyva. De megoldottuk ezt a feladatot is, már várt a célban Anita. Az utolsó óceánparti terep egész járható volt, de a befutókapu fényei nem akartak közeledni. Végül végre átléphettem a Finish feliratú kapu alatt. Nem igy terveztem, de 18:47.33ra sikerült beérnem!

1 M 44 Lee Whitaker SC 14:11:00 1
2 M 43 Marc Burget FL 14:28:34 2
3 M 53 Valmir Nunes 14:45:22
11 M 38 Norbert Vakhal 18:47:33
Ez csak a verseny hányattatásai voltak. Itt nem ért véget a kalandunk 🙂 . A felkészülésem alapján a 15,16 óra idő volt indokolt. Ha tudom tartani bármelyik tervet akkor befutó után taxival el tudtunk volna menni a szállásunkig. Igy viszont hajnal 1 órakor nem nagyon rohangáltak a taxik, v uberek, főleg hogy biciklit is kellett volna szállítani! Így aztán itt is maradt a “C” terv, azaz itt már Anita futott – szándékosan futócuccba volt öltözve, ha vmi ilyesmit kell véghezvinni – és én bicikliztem hajnalban, pofaszélben, 4 fok körüli hidegben. Na ilyket sem csináltam még, hogy hajnalban k160 km futással a lábamban, és Anita 160 km bringán töltött idő után, még 15 km-t fusson én meg biciklizzek. Természetesen megpakolt bringával. De túléltük, odaértünk és a hotelben egy húszperces keresgélés után közölték, hogy törölték a foglalásunk, mert nem érkeztünk oda x óráig. A recepciós mentegetőzött hogy hívtak is minket, de az ember futás közben nem azzal foglalkozik hogy telefonálgasson…tudom hogy most ez a trend, hogy km-enként selfi, meg pózolgatás versenyen is, de mi valahogy nem ehhez a réteghez tartozunk és azt hiszem nem is fogunk. Igy jártunk, mondhatni. A lényeg hogy találtak nekünk másik szállást nem túl messzire. Na mi jöhet még. Ok. Akkor még nincs vége a napnak, akkor még 15 perc séta. Ebben a hotelben gördülékenyen megkaptuk a szobát és igyekeztünk gyorsan aludni, hajnal 4-től 11-ig, mert akkor már el kellett hagyni a szobát.
Közel 24óra kínlódás után ez már nem jeltett problémát. :)Természetesen aludtam egyet és kaptam az értesitést, hogy megnyitották a jövő évi regisztrációt 🙂 Hát persze, hogy elindulunk, csak most majd mindketten 🙂 Hogy mi volt a baj, mit rontottam el még nem tudom, keresem a válaszokat hogy következő versenyen mire figyeljek jobban. A felkészülésem úgy érzem nagyon jól sikerült, másnap teljesen jól tudtam járni és közel sem volt annyira kikészülve a szervezetem mint más versenyek után…mondjuk ilyen tempótól nem is lehet nagyon kikészüni…
Köszönet Kónya Ákosnak az edzésterv elkészitéséért, és még nagyobb köszönet Anitának, aki nem csak versenyen de hosszú edzéseken is a segítségem volt, nem csak a párom, a társam is a versenyeken és az életben szintúgy!
Köszönöm a Szüleimnek, hogy a versenyt nagy részében követték – Anita segitségével -, valamint Bognár Janónak az érdeklődésért, Nagy Katának pedig a telefonos instrukciókért, sajnos semmi nem segített 🙂

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Esztendőt kívánunk Anitával nektek!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Az alábbi HTML kódok használhatóak: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>