«

»

feb 27 2018

Nárciszfutókör: Bodri Trail 2018 – S-táv (14 km) 2018.02.24

Erre a híresen sáros versenyre, idén harmadszor neveztem, és mivel előző évben sikerült 5-ként célba érnem, így idén a 3. helyet céloztam meg. A tavalyi 1:20as eredményem után, úgy kalkuláltam, hogy a dobogó legalsó fokához elég lesz 5:50es átlaggal 1 óra 10 perc alatt teljesített táv. Bőszen készültem a 300 méteres szintkülönbségre és sáros edzéseket is beiktattam, de az időjárás jól megleckéztetett. Azt gondoltam, hogy a fagyos idő kedvezni fog, hiszen így legalább nem tapadnak nagy sárkupacok a cipőmre, de hatalmasat tévedtem.
A rajt előtt alaposan bemelegítettem, majd előre álltam, hiszen tudtam, hogy a start utáni meredek szűk szakaszon sok múlhat. Tovább rontott a helyzeten, hogy a 20-30 cm-es hóban a két párhuzamos keréknyomban lehetett (úgy ahogy) futni, de ez inkább kötéltánchoz hasonlított az egész. Aszfalt cipőben a jeges-havas emelkedő nem volt könnyű a haladás, bár megjegyzem az előttem befutó srác is aszfalt cipőben volt. Úgy okoskodtam, hogy nem baj, ha ezen a meredek szakaszon AN tartományba felszalad a pulzusom, hiszen pár perc alatt felérek a hegygerincre és visszaállhat a pulzusom alacsonyabb tartományba. Azonban ez a kötéltáncszerű futás, annyira megterhelő volt, hogy nem akart 180 alá menni a pulzusom. Így egyből az elején kényszerhelyzetbe kerültem. Két választásom volt: próbálok minimálisan regenerálódni, elengedem a 3 fős élbolyt és megpróbálok később gyorsítani, ha visszaállt normális szintre a keringésem vagy tartom a tempót az élbollyal és megkockáztatom, hogy összeomlok. Egy ilyen drasztikus döntést nehéz meghozni a verseny elején, de inkább az előbbit választottam. 5:30 körüli tempóval kezdtem a hegygerincen, de hamar taknyoltam egyet egy az útra belógó faág elől elhajolva. Az áthelyezett súlypontom miatt, kicsúszott a lábam, és csak később vettem észre, hogy a vetődés közben az egyik kulacsomat is elhagytam. 20 perc után már ment a 4:30 körüli tempó is, a pulzus is járt már 170 és 180 között. Sajnos sokszor a két széles Hoka-m se fért el egymás mellett a keréknyomban, úgy hogy ne karcolná a havat, de ennél rosszabb volt, amikor hatalmas sár volt az úton.

Ekkor mindenki a lábszár középig érő hóban futott az út mellett. Mondanom sem, kell magas térdemeléssel nem túl könnyű jó tempót diktálni, és én jellemzően nem emelem magasra lábaimat alapjáraton. 30 perc környékén futottunk egy nagyot lefelé, gondoltam, majd itt hasznát veszem a hosszú lábaimnak és kicsit lefaragunk a lemaradásomból. Helyenként sikerült is 4:10-4:20-as tempót diktálni, de a rendkívül csúszós sáron könnyedebben futottam lefelé, mint a süppedős vagy a latyakos havon. Stabilitásom érdekében sarokra érkezve próbáltam a patás álatokhoz hasonlóan talajt fogni, de úgy pedig túlzottan fékeztem magamat. Sajnos ez a gyors rész után sem láttam az előttünk halad élbolyt, ami már kezdett aggasztani. Itt a hegyi ösvényekre hárman álltunk össze. Másodikként a bolyban futva nem akartam megelőzni az előttem haladó futótársamat, inkább nyulazni akartam, gondoltam jobb lesz a végén kilépni mögüle. Valószínűleg ő is gyanította tervemet, és kérdezte, hogy elengedjen-e. De én inkább maradtam mögötte. Elértük a frissítőpontunkat, de közülünk senki sem frissített, gyanítom, hogy mindenki az elől haladó triumvirátusra vadászott. Lassan én kerültem a hármas csoportunk végére. Szó mi szó éreztem, hogy fáradok, de hamarosan kezdett úgy tűnni, hogy az egész bandánk kezd belassulni, akkor hagytam a logikát és előre mentem. Elkapott a flow élmény és élveztem, hogy elől futok, de a pulzusom kezdett megint az egekbe kúszni majd elértünk a kritikus kaptatót. Az erdei ösvényen csúsztam vissza a hóban, a combjaim égtek, a meredek részen túljutva, a következő nehézséggel kellett szembenézzünk. Nehezen követhető volt az útvonal, kúszni mászni kellett a hóban, kidőlt fákat kerülgetve kerestük a helyes irányt. Inkább hasonlított egy Spartan Racere mint egy futóversenyre. Ott akkor szellemileg összeomlottam és jócskán belesétáltam, míg ki nem értünk a szántóföldekre. Igazán nehezen tudtam erőt venni magamon, hogy lépteimet fokozzam és a sétából újra futás legyen. Először csak 7 perces átlagokkal. Tudtam, hogy össze kell szedjem magamat és fokoznom kell a tempót. Megettem az energiagélemet és megittam a maradék korty vizemet. Ekkor 9,5 km-nél járhattam, majd kezdtem újra 6:00-os ezreket futni. 12km után próbáltam az utolsó energiáimat is mozgósítani, majd a legmeredekebb részhez értünk. A vetélytársammal fej-fej mellett futottunk lefelé azon az embertelen kaptatón. 3:30as tempóval repesztettünk a latyakban, és mind a ketten tisztában voltunk vele, hogy itt egyetlen rossz mozdulattal is nagyon sokat kockáztatatunk, de egyikünk sem engedett. Közel jártunk hozzá, hogy bukjunk egyet vagy, hogy parkolópályára tegyük bokánkat, de csodával határos módon nem esett bajunk, viszont sajnos a küzdelem utolsó száz méterében alul maradtam, így lettem hetedik.

 

De már nem bántam, mert engem várt a legjobb szurkolótábor. Várták a „keresztapát” és a „vőlegényt” és ilyen fogadtatással még egy versenyen sem vártak. A zavarba ejtően jól tájékozott speakernek köszönhetően egy pillantra sztárnak érezhettem magamat. Emellett a családom karjaiban zihálva már nem voltam annyira zaklatott, hogy nem értem el a kívánt eredményt, pusztán csak örültem, hogy végre beértem. 1 óra 23 perccel 7. lettem, kb 5 másodpercen múlott a 6. hely. Amit nagyon megérdemelt a futótársam, derekasan küzdött, így igazán kiérdemelte a helyezését.

A nagy hó nélkül, vagy egy terep cipőben, azt hiszem jobban is ment volna, de egy biztos; keményen kell edzeni a dobogóért.

Külön köszönet egyetlen Annámnak, aki végigfagyoskodta a futásomat, hogy le ne csússzon a befutómról, és végig szorított nekem, és a csöpp kis családomnak, akik nélkül biztosan csalódott lettem volna.

Busa Tamás

Mi az a Nárcisz Futókör?

A Nárcisz Futókör a Magyar Hospice Alapítvány jószolgálati futóköre.

A jelentkezők megjelölnek egy versenyt ahol indulnak és a futáson kívül közös cselekvésre buzdítják környezetüket: szeretteik, ismerőseik, munkatársaik körében támogatást gyűjtenek.
Tudj meg rólunk többet!

#Nárciszfutókör #Magyarhospice #Futónagykövet #Bodritrail #2018

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Az alábbi HTML kódok használhatóak: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>