«

»

máj 04 2018

Nárcisz Futókör: Minden hétvégén verseny – Vörös Eszter áprilisa

Idén vágtam neki a 4. versenyszezonomnak, magamhoz hűen egy pozsonyi majd bécsi Félmaratonnal indítva, mindezt egy mosonmagyaróvári újítással megfűszerezve. A felkészülési időszakban próbáltam minden szabad pillanatot edzéssel tölteni, de az előző évből okulva jóval több erősítő edzést iktattam be s elkezdtem jógázni. Az eredmény még engem is meglepett 🙂 Na de nézzük szépen sorjában….

Április első hétvégéje, Pozsony – Félmaraton: A verseny előtt az időjárás nem volt kegyes, 0 km-t futottam a szabadban. Néhány nappal a verseny előtt nem volt mese, ki kellett menni – annak rendje s módja szerint sikerült megfáznom, na de mit nekem egy kis nátha…….aztán 3 nappal a rajt előtt egy vírus is bekopogtatott, így szombat este teljesen kiszáradva, kiéhezve,  náthásan, elég rosszul festve mérlegeltem a lehetőségeimet: természetesen elrajtolok s lesz ami lesz. Egyetlen célom lehetett, rendezett mozgással, a légzésemre figyelve, néhány korty víz frissítéssel (mert annak is nagyon örültem, hogy a víz egyáltalán bennem marad) célba érni. A kolléganőmmel együtt rajtoltunk, ő átsegített a kezdeti nehézségeken. A –hamarosan- férjecském s a húgom minden 5. km-nél vártak, igyekeztek aggódó tekintetüket leplezni, hogy még egyben tovább tudok-e menni. Menet közben tettem a dolgom-ahogy elterveztem, 3 korty vizet ittam összesen, az órámra egyszer pillantottam rá s a célkapun áthaladva először fel sem fogtam: új egyéni rekordot futottam félmaratoni távon 🙂

Ezután a főszerep a gyógyulásé volt, 2 hetem volt összerakni magam a bécsi futira. Nem volt nap, hogy ne jutott volna eszembe, miként is tudtam betegen rekordot futni.  Nem futottam sokat, az edzések inkább intervall jellegűek voltak, utána sok nyújtással. Bécs nagyon közel áll a szívemhez, fantasztikus atmoszférája van, ismerem a pályát s ismét a kolléganőmmel galoppozunk. Nekem ennyi elég is, hogy jól érezzem magam. A szokásos előkészületek után reggel 1 óra késéssel indultunk, extrém hőséget ígértek s én mindent otthon felejtettem, ami szükséges lehet a kánikulában futáshoz (nem hiába mondják, hogy előtte nap pakold össze a cuccod! ).  Reggel pacsi az ismikkel, Lubinak app beélesítve, talipontok egyeztetve, Lucival bemelegítés s irány a rajtzóna legeleje. Nem volt célom, szerettem volna ,,csak,, jót menni. (Aki futott már Bécsben, tudja, hogy 42.000 ember között tempót futni elég izgalmas feladat). Elrajtoltunk, aztán minden szépen sorjában megtörtént, ami csak megtörténhet:

-az órám elfelejtett működni s 1,5 km után tért magához. Puff neki, menjünk érzésből, legalább az időt mutatja 🙂

-a 3. km-től beütütt minden futó rémálma: vádli problémák, minden lépéssel egyre jobban befeszült – igen tudom, korábban kellett volna új cipőt vennem! Egészen a 16. km-ig kontrollálni tudtam, amikor is a frissítő ponthoz érve egyszerűen megadta magát mindkettő. Gyorsan kellett dönteni: a célba érés az elsődleges, az idő mindegy. Óra leállít, villám sk. ápolás s gyerünk tovább. Így tehát 2 időm lesz: nettó futó idő, s idő az ápolási szünettel. Csodásan hangzik 🙂 🙂

-a 20. km után pont a célegyenesre ráfordítónál kioldódott a cipőfűzőm. Itt már nagyon nevettem a saját nyomoromon s megálltam a pálya szélén. Ekkor elsuhant mellettem ,,A Poláros Ági,, aki végül behúzott magával a célig.

A hivatalos (ápolási) időm 1:44:18 lett, a nettó futóidőm 1:38:26. Rettenetesen örültem a célban, mert mindentől függetlenül újabb PB-t futottam!!! Lubi tágra nyílt szemekkel hallgatta a beszámolómat s csak annyit mondott, hogy lesz ebből nemsokára dobogó is!

A következő vasárnapot nagyon vártam, mert egy számomra teljesen új versenyre neveztem Mosonmagyaróváron. A lábamban volt már egy Maraton, így csak az éremért mentem ill. szerettem volna egy szép mozgásos, egyenletes tempót futni 10 km-en. Aznapra 28 fokot ígértek, a pályán árnyék nem volt…..hűűűűűű, gondoltam ez azért így izgalmas lesz. Szokásos körök lefutva, rajt előtt összefutottunk Mazsival – kicsi a világ, ismerősök mindenhol akadnak 🙂 – bemelegítés, rajtvonalhoz felsorakozás. Lubi elment addig a kedvenc fagyizónkba egy kávét inni, ill. letesztelni a fagyikat. Poénosan úgy búcsúztunk, hogy ne időzzön sokat a Cukiban, mert gyors leszek. A rajtra várva a szemem sarkából végigmértem a többieket, elindultunk s villámgyorsan taktikát váltottam….szedtem a virgácsaimat a tűző napon, ahogy csak bírtam. Kemény volt, árnyék sehol, izzadtam rendesen, locsoltam magam minden lehetőségnél s közben a bicikliút mellett egyre többen tartottak pihenőt (értsd, kiszálltak a játékból, megfőttek a napon). 9,7 km-ig a nők között összetettben a 3. helyen álltam, az utolsó 300 méteren galoppozott el mellettem egy tizenéves, nyurga lábú kislány – esélyem sem volt ellene. Így ,,becammogtam,, az összetett 4. helyen, nyakamba akasztották az érmet s nini, meglepetés!!! Az órám ismét PB-t mutatott 🙂 🙂 🙂 Ezen kívül kategóriámban a 2. helyezett lettem, felállhattam a dobogóra s átvehettem az első futós serlegemet!!!!

Zárásként:

– Az edzőm csak annyit mond: Mi lenne, ha még normálisan edzenék is?!

– Senki ne fusson betegen, csak akkor, ha 1000%ban ismeri a testét s tudja, mit csinál

– Minden fejben dől el, a mentális felkészülés szerintem erősebb a fizikális edzettségnél egy versenyen

 

Most egy hét lazítás s jövő héten jöhet az UB 🙂 Alig várom, azt hiszem felkészültem!

 

Vörös Eszter

Futónagykövet

Mi az a Nárcisz Futókör?

A Nárcisz Futókör a Magyar Hospice Alapítvány jószolgálati futóköre.A jelentkezők megjelölnek egy versenyt ahol indulnak és a futáson kívül közös cselekvésre buzdítják környezetüket: szeretteik, ismerőseik, munkatársaik körében támogatást gyűjtenek.
Tudj meg rólunk többet!

#Nárciszfutókör #Magyarhospice #Futónagykövet #2018

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Az alábbi HTML kódok használhatóak: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>