Kihalásra ítélt axolotlok szabadon bocsátása új reményeket ébreszt

A világ egyik legveszélyeztetettebb kétéltűje, a különös és mindig mosolygó mexikói axolotl, kedvező eredményekről számolt be a tudósok legújabb kutatása alapján, amelyben mesterséges vizes élőhelyen szabadon engedett állományt figyeltek meg. A kutatás során 18 fogságban nevelt axolotlt engedtek szabadon a Mexikóváros közelében helyreállított és mesterséges vizes élőhelyekre. A kutatók rádiókövető eszközöket szereltek az állatokra, és megállapították, hogy a kétéltűek sikeresen túléltek és táplálkoztak mindkét helyszínen, sőt, még súlyt is gyarapítottak. Dr. Alejandra Ramos, a Baja California Autonóm Egyetem vezető kutatója szerint ez egy „lenyűgöző eredmény”, amely reményt ad a faj jövőjére nézve. Az eredmények a PLoS One című szaklapban kerültek publikálásra, és a kutatók úgy vélik, hogy az axolotl visszahozható természetes élőhelyére.

A Xochimilco vizei, amelyeket a hagyományos mezőgazdasági gyakorlatok alakítottak ki, és a hegyekből eredő tavaszi vizek táplálnak, egykor tele voltak ezekkel a kétéltűekkel. Azonban Mexikóváros növekedésével, a városiasodás, a szennyezés és más nyomások következtében az axolotlt a kihalás szélére sodorták, és a becslések szerint a vadonban alig 50 példány maradt. Dr. Luis Zambrano, a Mexikói Nemzeti Egyetem társkutatója elmondta: „Ha elveszítjük ezt a fajt, akkor egy részt veszítünk el mexikói identitásunkból.” Az axolotl nemcsak egy kétéltű, hanem ikonikus szimbóluma is a mexikói kultúrának. Az azték legenda szerint a lény egy isten, aki szalamandra formájában jelenik meg – az azték tűz- és villámmal kapcsolatos isten, Xolotl, álcázva.

A kutatók együttműködtek helyi gazdálkodókkal és önkéntes csapatokkal, hogy „menedékhelyeket” hozzanak létre az axolotlok számára. Természetes vízszűrő rendszereket telepítettek a víz tisztítására, majd a fogságban nevelt állatokat két helyszínen – egy Xochimilco-i és egy régi bányában, amely évtizedek alatt mesterséges vizes élőhellyé alakult – engedték szabadon. Minden egyes állatot rádiókövető eszközzel láttak el. Dr. Ramos a BBC Newsnak elmondta, hogy „a csodálatos hír az, hogy mindegyik állat túlélte”, és nemcsak ez, hanem azok is, akiket újra el tudtak kapni, súlyt is gyarapítottak, tehát vadászni tudtak. A nyomon követés során érdekes betekintéseket nyertek az axolotl viselkedésébe is. „Megállapítottuk, hogy egyesek a legtöbb időt egy másik egyed mellett töltik – úgy tűnik, hogy barátságokat alakítanak ki” – magyarázta Dr. Ramos.

Ironikus módon ez a bájos szalamandra a világ laboratóriumaiban és házikedvencek akváriumaiban számos példányban megtalálható. A faj biológiailag lenyűgöző, mivel rendkívüli képességgel bír: képes regenerálni bármely testrészét, amely megsérült vagy elveszett. Ezért jelenleg kutatások folynak annak megértésére, hogy ez a képesség orvosi szempontból hogyan hasznosítható. Ugyanakkor Mexikóváros zavaros vizes élőhelyein még rengeteg munka vár a rehabilitációra és a természetes élőhely helyreállítására, hogy a vadon élő axolotlnak esélye legyen a felépülésre. „Sok állat világszerte elveszíti az élőhelyét” – mondta Dr. Ramos. „A helyreállítási projektek nem könnyűek, de megvalósíthatók – csak sok emberre van szükség.” Hozzátette, hogy „nem szükséges tudósnak lenni ahhoz, hogy az ember részt vegyen – mindenki a világon segíthet.”

Ez a kutatás tehát nemcsak az axolotlok jövőjéért, hanem egyúttal az emberi közösség felelősségérzetének növeléséért is folytatott harc része, amelyben a természet védelme és a biodiverzitás megőrzése kulcsszerepet játszik.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cm2xr2jzelyo