
Kína gyümölcsözhet az India-Pakisztán konfliktusból?
A májusi hónapban négy napon át tartó konfliktus India és Pakistan között váratlan fordulatot vett, amikor mindkét fél tűzszünetet hirdetett, és győzelmet követelt. A helyzet azonban nem csupán a két rivális ország számára hozott új fejleményeket, hanem Kína védelmi ipara számára is kedvező eredményekkel zárult. A konfliktus gyökerei április 22-ig nyúlnak vissza, amikor egy brutális merénylet során 26 ember, túlnyomórészt turisták életét vesztette a festői Pahalgamban, az indiai-adminisztráció alatt álló Kasmíron. Az indiai kormány azzal vádolta Pakisztánt, hogy támogatja a merényletben részt vevő militáns csoportokat, amit Islamabad határozottan tagadott.
A válaszlépés keretében India, az „Operáció Sindoor” néven ismert támadást indított a pakisztáni „terrorista infrastruktúra” ellen. Ezt követően a két ország katonai manőverei követték egymást, drónok, rakéták és vadászgépek bevonásával. India a francia és orosz gyártmányú vadászgépeit, míg Pakistan a Kínával közösen gyártott J-10 és J-17 repülőgépeit vetette be. A két ország közölte, hogy gépeik nem lépték át a határt, és távolról lőtték egymásra a rakétákat. Islamabad állítása szerint a pakisztáni légierő legalább hat indiai gépet, köztük az újonnan beszerzett francia gyártmányú Rafale vadászgépeket is lelőtt. Delhi nem reagált ezekre a vádakra, de az indiai légierő alezredese, AK Bharti elismerte, hogy a veszteségek részei a harcnak, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az indiai pilóták biztonságban visszatértek.
India azt állította, hogy legalább 100 militánst öltek meg a Lashkar-e-Taiba és a Jaish-e-Mohammed csoportok pakisztáni központjainak célba vételével. Azonban a légicsatáról szóló megbízható jelentések még nem álltak rendelkezésre. Különböző médiaforrások arról számoltak be, hogy a konfliktus idején repülőgép-balesetek történtek a punjabi és a kasmíri állam területén, de az indiai kormány nem adott magyarázatot ezekre a hírekre. Az amerikai tisztviselők által közzétett jelentések szerint Pakisztán valószínűleg a kínai gyártmányú J-10-es vadászgépeit használta indiai célpontok ellen.
A pakisztáni győzelem, amely a kínai fegyverrendszerekre támaszkodva valósult meg, sok szakértő szerint a pekingi védelmi ipar számára jelentős előnyöket hozhat. Zhou Bo, a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg nyugalmazott alezredese úgy nyilatkozott, hogy a légicsata remek hirdetése volt a kínai fegyveriparnak, hiszen Kínának eddig nem volt lehetősége arra, hogy harci körülmények között tesztelje a rendszereit. A kínai Avic Chengdu Aircraft cég részvényei 40%-kal emelkedtek a J-10-es vadászgép teljesítményének hírére. Ugyanakkor más szakértők figyelmeztettek, hogy túl korai lenne a kínai fegyverek fölényéről beszélni, mivel nem világos, hogy a kínai gépek valóban felülmúlták-e az indiai légierő repülőgépeit.
Walter Ladwig professzor a londoni King’s College-tól úgy véli, hogy nem egyértelmű, hogy a kínai gépek valóban elkerülték az indiai légvédelem támadásait, különösen a Rafale esetében. Az indiai pilóták utasítást kaptak arra, hogy repüljenek, miközben a pakisztáni légvédelem magas készültségben volt. A kínai J-10-es gépek sikeréről szóló jelentések a kínai közösségi médiában nemzeti büszkeséget váltottak ki, még akkor is, ha a valóságot nehéz megítélni.
Kína számára Pakisztán nemcsak stratégiai, hanem gazdasági szempontból is fontos szövetséges. A kínai kormány több mint 50 milliárd dollárt fektet be Pakisztánba, ami a Kína-Pakisztán Gazdasági Folyosó része. A gyenge Pakisztán nem áll Kína érdekeivel összhangban. A közelmúlt India és Pakisztán közötti konfliktusában Kína kritikus szerepet játszott, hiszen a pakisztáni katonai együttműködés mélysége váratlanul érte az indiai tervezőket.
A kínai gépek harci teljesítményét a nyugati fővárosokban alaposan elemzik, mivel ez globális fegyverkereskedelemre gyakorolt hatással lehet. Az Egyesült Államok a világ legnagyobb fegyverexportőre, míg Kína a negyedik. A kínai fegyverrendszereket korábban minőségi problémák miatt bírálták, de a legújabb konfliktus során a J-10-es vadászgépek teljesítménye új reményeket adhat a pekingi iparnak.
A közelmúltban India és Pakisztán közötti légi összecsapásban India több célpontot is elért Pakisztán területén, amire a nemzetközi média nem fordított kellő figyelmet. Az indiai légierő egy koordinált támadás keretében 11 pakisztáni légibázist támadott meg, köztük a stratégiai Nur Khan légibázist, amely közel fekszik a pakisztáni katonai központokhoz. A konfliktus végén az Egyesült Államok és szövetségesei beavatkoztak, hogy megakadályozzák a további eszkalációt.
Az indiai kormány tisztában van vele, hogy a Kínától beszerzett fegyverek korábbi modellek, míg Kína már a fejlettebb J-20-as lopakodó vadászgépeket is hadrendbe állította. Az indiai kormány számára világossá vált, hogy sürgősen fejlesztenie kell hazai védelmi iparát, és fel kell gyorsítania a nemzetközi beszerzéseket. Jelenleg a kínai védelmi ipar láthatóan élvezi a rivaldafényt az India-Pakisztán konfliktusban elért sikereknek köszönhetően.

