Kiutasított bűnözők második esélyt kapnak egy call centerben

Alberto Salagan januárban, amikor deportálták az Egyesült Államokból, először lépett Mexikó földjére, mióta csecsemő volt. Az Acapulcóban született fiú szülei mindössze hat hónapos korában az Egyesült Államokba vitték, ahol Kaliforniában nőtt fel. Fiatal évei alatt belemerült a banda életmód vonzalmába, amely a hamis csillogásával csábította el. San Diegóban letartóztatták banda tevékenységek miatt, és éppen akkor, amikor Donald Trump hivatalba lépett, visszaküldték Mexikóba. Itt, a születési országában, teljesen magányosan és hajléktalanul találta magát. „Sokk volt. Még mindig az” – vallja be. „Amikor ideértem Mexikóba, valóban elveszettnek éreztem magam. Nincs családom, nincs étel, nincs ruhám, semmim.” Alberto elmondása szerint majdnem elfelejtette, hogyan kell spanyolul beszélni és olvasni. „Jó, hogy nem veszítettem el teljesen, mert ez segített abban, hogy kétnyelvű legyek” – gondolja vissza.

A nyelvtudása valójában megmentette őt a nyomorúságtól. Egy deportáltakat támogató szervezet révén értesült arról, hogy egy helyi cég, az EZ Call Center angolul beszélő munkavállalókat keres. A telefonos értékesítőknek szóló munka nem tartozik a legjobban fizetett állások közé, de a jutalékok révén az alkalmazottak stabil jövedelemhez juthatnak, ami Alberto számára rendkívül fontos volt. „Tennem kellett valamit, hogy talpra álljak. Köszönhetően a call centernek, most már sikerült” – mondja, miközben egy hívás közötti szünetet tart.

Az EZ Call Center alkalmazottai szinte mind deportáltak, köztük a cég tulajdonosa, Daniel Ruiz is. Ő szintén Mexikóban született, de az Egyesült Államokban nőtt fel, mielőtt alacsony szintű drog bűncselekmény miatt deportálták volna a húszas évei elején. Daniel elmondta, hogy jól megérti munkatársai kezdeti zűrzavarát Mexikóban. „Mindannyian kulturális sokkot élünk át” – mondja a telefonhívások folyamatos zaja közepette. „Mindannyian ott éltünk, ott jártunk iskolába, az amerikai kultúrában nevelkedtünk, ott van a családunk. Innen származunk, de onnan is.” A munkatársak hosszú amerikai telefonszám-listákon dolgoznak, promóciós hívásokat vagy értékesítéseket végeznek, de adósságbehajtásról és refinanszírozásról is hívják az embereket. Minden ügynök folyékonyan beszél angolul, és a vonal másik végén lévő ügyfelek nem tudják, hogy Mexikóban beszélgetnek, nem pedig az Egyesült Államokban.

Daniel elmondta, hogy az olyan ügynökök, mint Alberto, akik fiatalon kerültek bandákba és bűnözésbe, de készek új életet kezdeni Mexikóban, az ő legmegbízhatóbb alkalmazottai közé tartoznak. „Szinte soha nincs más bejegyzés a bűnügyi nyilvántartásukban, és megvan a megfelelő fegyelem a munkájuk elvégzéséhez” – magyarázta. Daniel saját deportálása utáni tapasztalatai is befolyásolták üzleti döntéseit. A telesales cégen kívül egy humanitárius szervezetet is alapított, a Borderline Crisis Center-t, amely ételt, szállást és támogatást nyújt a deportáltaknak, amikor visszatérnek Mexikóba.

Trump elnöksége alatt bejelentette, hogy végrehajtja „az amerikai történelem legnagyobb deportálását”. Beszélt arról, hogy milliókat távolítanak el az Egyesült Államok területéről, és az elnöksége kezdeti szakaszában az Immigrációs és Vámügyi Hivatal (ICE) ügynökei razziákat tartottak a munkahelyeken Chicagótól Kaliforniáig. Mexikói humanitárius szervezetek, köztük a Borderline Crisis Center, felkészültek egy hatalmas visszatérő árra. Azonban eddig egy ilyen ár nem alakult ki. Jelenleg nincsenek jelentős migránsbottlenegek a határon, és a tijuai migránsszállások sem túlterheltek. A legfrissebb mexikói kormányzati adatok azt mutatják, hogy a deportálások száma az Egyesült Államokból Mexikóba Trump második elnökségi időszakának első három hónapjában alacsonyabb volt, mint az előző év azonos időszakában. Claudia Sheinbaum, mexikói elnök elmondta, hogy február és április között közel 39,000 deportáltat fogadtak, ebből 33,000 mexikói volt. Ez összehasonlítható a 2024-es évi 52,000-es számokkal. Az esés részben annak tudható be, hogy kevesebb ember próbál bejutni az Egyesült Államokba. A migráns „találkozások” a déli határon az Egyesült Államok Vám- és Határvédelmi Ügynöksége (CBP) által az évek legalacsonyabb szintjére csökkentek. A tömeges deportáció fenyegetése, valamint más tényezők, például a határon végrehajtott katonai telepítések, és a migránsok El Salvadorba való deportálása mind hatékony elrettentő tényezőként működhettek.

Mindazonáltal, minden nap deportálnak embereket Tijuana irányába. Sokan ellenséges fogadtatásban részesülnek, amikor próbálnak letelepedni ebben a poros és veszélyes határvárosban. Azok a cégek, amelyek nyereséges munkát kínálnak a deportáltaknak, még fontosabbá váltak, hogy elkerüljék a bűnözésbe való visszaesést. Az EZ Call Center mellett egy nagyobb vállalat, az American Survey Company (ASC) is deportált munkaerőre épít. Az ASC testvércége, a Voxcentrix körülbelül 550 call center állomással rendelkezik Tijuában, ahol az ügynökök hívásokat indítanak választási közvélemény-kutatásoktól a vevői elégedettségi felmérésekig.

A „ne kérdezd, ne mondd” politika az ASC-nél értékes esélyt biztosított Luis Luna új kezdetéhez. Ő is Kaliforniában nőtt fel, de csecsemőkorában vitte el a családja az Egyesült Államokba. „Sajnos gyerekként rossz döntéseket hoztam: bandába léptem, rossz társaságba kerültem. Ez sokba került, életfogytiglani börtönbüntetést kaptam Kaliforniában” – magyarázza Luis. A börtönben minden elérhető oktatási programra beiratkozott, és keményen dolgozott a rehabilitáción. Amikor szabadult, őt is visszaküldték Mexikóba, éppen akkor, amikor Trump készülődött az inaugurációs beszédére. Most 50 éves, bandához köthető tetoválásokkal borítva, Luis tudta, hogy nem kap sok második esélyt az életben. „Nincs családom itt. Az ASC a családom, azok az emberek, akikkel a munkahelyemen találkoztam, ők a családom és a barátaim.” Luis számára a látszólag unalmas telefonos munka biztosítja azt az alapot, amire szüksége

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c93g2e332d9o