Veszélyeztetett axolotl-ok szabadon engedése új reményt ad a ritka kétéltűnek

A világ egyik legveszélyeztetettebb kétéltűje, a különös és mindig mosolygó mexikói axolotl, újra virágzásnak indult, miután mesterséges vizes élőhelyekre engedték vissza a tudósok. Egy olyan kutatás eredményeként, amely reményt ad a jövőre nézve egy olyan élőlény számára, amely a kihalás szélére került, a tudósok 18, fogságban nevelt axolotlt engedtek szabadon Mexikóváros közelében, egy helyreállított és mesterséges vizes élőhelyen. A kutatók rádiónyomkövetőkkel látták el az állatokat, és megfigyelték, hogy „sikeresen túléltek és táplálkoztak mindkét helyszínen”, sőt, még híztak is. Dr. Alejandra Ramos, az Autonóm Baja California Egyetem vezető kutatója szerint ez egy „lenyűgöző eredmény”. Az eredmények a PLoS One tudományos folyóiratban jelentek meg, és a kutatók azt állítják, hogy az axolotl visszahozható szülőhelyére.

A Xochimilco vizei, amelyek a hagyományos mezőgazdasági gyakorlatok által formálódtak, és a hegyekből érkező forrásvízzel telítődtek, valaha tele voltak ezekkel a kétéltűekkel. Azonban Mexikóváros növekedésével, a városiasodással, a szennyezéssel és egyéb nyomásgyakorló tényezőkkel az axolotlt a kihalás szélére sodorták, egyes becslések szerint már csak 50 példány maradhatott a vadonban. „Ha elveszítjük ezt a fajt, elveszítjük Mexikói identitásunk egy részét” – mondta Dr. Luis Zambrano, a Mexikói Nemzeti Egyetem társkutatója. Az axolotl valóban ikonná vált. Az azték legenda szerint a lény egy isten, aki szalamandra formájában jelent meg – az azték tűz és villámlás istene, Xolotl, szalamandra álcájában. „Ha képesek vagyunk helyreállítani ezt a vizes élőhelyet és visszahozni az axolotl populációját egy 20 milliós városban, úgy érzem, hogy remény van az emberiség számára” – tette hozzá Zambrano.

Az állatok visszabocsátásának előkészítése érdekében a kutatók együttműködtek helyi gazdálkodókkal és önkéntesek csapatával, hogy létrehozzanak vizes élőhely „menedékeket” az axolotlok számára. Természetes szűrőrendszereket telepítettek a víz tisztítására. A tudósok fogságban nevelt állataikat két helyszínen engedték szabadon – az egyik Xochimilcóban, a másik pedig egy elhagyott kőfejtőben, amely évtizedek alatt mesterséges vizes élőhellyé alakult. Minden állatot rádiónyomkövető eszközzel láttak el. „A legcsodálatosabb hír az, hogy mind túléltek” – mondta Dr. Ramos a BBC Newsnak. „És nemcsak, hogy túléltek, hanem azok, akiket újra el kaptunk, még híztak is – tehát vadásznak.” A megfigyelések érdekes betekintést nyújtottak az axolotl viselkedésébe is. „Azt találtuk, hogy egyesek a legtöbb időt egy másik egyed mellett töltik – úgy tűnik, barátságokat kötnek” – magyarázta Ramos.

Ironikus módon ez a karizmatikus szalamandra a világ laboratóriumaiban és akváriumaiban számos példányban megtalálható. A faj biológiailag lenyűgöző, hiszen képes bármely testrészének regenerálására, amely megsérült vagy elveszett. Így folyamatban van a kutatás annak megértésére, hogy ezt a különleges képességet orvosi célokra hogyan lehetne hasznosítani. Azonban a Mexikóváros mocsaras élőhelyein még sok munka vár a habitat helyreállítására és a vadon élő axolotl helyreállítására. „Sok állat világszerte elveszíti a lakóhelyét” – mondta Dr. Ramos. „A helyreállítási projektek nem könnyűek, de megvalósíthatók – csak sok ember kell hozzá. Nem szükséges tudósnak lenni ahhoz, hogy részt vegyünk – mindenkinek a világon segítenie kell.”

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cm2xr2jzelyo