A jövő űrutazása: Robotok helyettesíthetik az űrhajósokat?
Karácsony estéjén egy autonóm űrszonda, a NASA Parker Solar Probe, elhaladt a Nap mellett, közelebb, mint bármely más ember által készített tárgy valaha. Az űrszonda a Nap megismerésére indult, célja többek között az volt, hogy feltárja, hogyan befolyásolja a Nap a Földön tapasztalható űridőt. Ez a pillanat mérföldkő volt az emberiség történetében, ám meglepő módon emberi beavatkozás nélkül zajlott le: az űrszonda előre programozott feladatait saját magától hajtotta végre, anélkül, hogy bármiféle kapcsolatba lépett volna a Földdel. Az elmúlt hat évtizedben robotikus szondákat küldtek a Naprendszer különböző pontjaira, olyan helyekre, ahová emberek nem tudtak eljutni. A Parker Solar Probe tíz napos repülése során 1000 Celsius-fokos hőmérsékleteket tapasztalt.
A robotikus űrszondák sikerének és az új, fejlett mesterséges intelligencia (AI) fejlődésének fényében felmerül a kérdés, hogy a jövő űrkutatásában milyen szerepet játszanak majd az emberek. Egyes tudósok kétségbe vonják, hogy emberi asztronautákra egyáltalán szükség lesz-e. Lord Martin Rees, az Egyesült Királyság csillagásza szerint „a robotok gyorsan fejlődnek, és az emberek küldésének indoka egyre gyengébbé válik”. Véleménye szerint a közpénzeket nem szabad emberek űrbe küldésére fordítani, hiszen szerinte a legtöbb esetben az emberi utazás csupán kaland, amelyet gazdag emberek élményeiként kellene magánfinanszírozásból megvalósítani. Andrew Coates, a University College London fizikusa is egyetért ezzel, és hangsúlyozza, hogy „a komoly űrkutatásért inkább a robotikát részesíti előnyben, mivel azok sokkal messzebbre juthatnak és több feladatot el tudnak végezni”.
Bár a robotok kétségtelenül sok előnnyel bírnak, felmerül a kérdés, hogy a jövő űrkutatói számára milyen szerepet tölthetnek be az emberek. A robotikus űrszondák már meglátogatták a Naprendszer minden bolygóját, valamint számos aszteroidát és üstököst, ám emberek eddig csupán két helyszínre jutottak el: a Föld körüli pályára és a Holdra. Összességében körülbelül 700 ember járt az űrben, kezdve az 1961-es első űrhajós, Jurij Gagarin óta, aki a Szovjetunió színeiben vált a világ első űrkutatójává. A legtöbben a Föld körüli pályán vagy a szuborbitális repülések során tapasztalták meg az űrutazást.
Dr. Kelly Weinersmith, a Rice Egyetem biológusa, valamint a „A város a Marson” című könyv társszerzője figyelmeztet arra, hogy „a presztízs mindig is indok lesz arra, hogy embereket küldjünk az űrbe”. A tudományos kutatások szempontjából az emberek az űrállomásokon, mint például a Nemzetközi Űrállomás, olyan kísérleteket végeznek, amelyek révén előmozdítják a tudomány fejlődését. A robotok is hozzájárulhatnak ehhez a tudományos munkához, hiszen olyan helyekre tudnak eljutni, ahol az emberek nem, és különféle műszerek segítségével tanulmányozzák a légköröket és felszíneket.
A robotokkal kapcsolatos kihívások közé tartozik, hogy sok közülük lassú és módszeres, például a Marson működő roverek, amelyek alig 0,1 mph sebességgel haladnak. Dr. Ian Crawford, a londoni egyetem bolygótudósa rámutat arra, hogy „a mesterséges intelligencia megverheti az embereket sakkban, de ez nem jelenti azt, hogy a robotok képesek lesznek felfedezni a különböző környezeteket”. Ugyanakkor úgy véli, hogy a mesterséges intelligencia algoritmusok segíthetnek a roverek hatékonyságának növelésében. Az AI technológia szerepet játszhat az emberek űrutazásának támogatásában is, mivel tehermentesítheti az asztronautákat bizonyos feladatok alól, lehetővé téve számukra, hogy fontosabb kutatásokra összpontosítsanak.
A NASA Valkyrie robotját 2013-ban építették, hogy részt vegyen egy robotikai kihívásban, és már most is léteznek olyan humanoid gépek, amelyek alapvető feladatokat láthatnak el az űrben. Az űrkutatás jövőjét illetően sokan úgy vélik, hogy a robotok nem az emberek helyettesítésére, hanem azok segítésére jönnek létre. Például a NASA Curiosity roverje már most is autonóm módon végez kutatásokat a Marson, saját döntéseket hozva.
A jövőbeni űrkutatásban várhatóan az emberek és a robotok együttműködése lesz a jellemző, hiszen az emberi jelenlét inspiráló hatással bír a Földön élőkre. Leroy Chiao, a NASA nyugalmazott asztronautája is hangsúlyozza, hogy az emberek kapcsolatot teremtenek, amikor űrben vannak. „A közvélemény izgatott a robotikus küldetések iránt, de az első emberi Marsra lépés még nagyobb esemény lesz, mint az első Holdra szállás.” Jelenleg a NASA Artemis programja keretein belül tervezi, hogy emberi küldetéseket indít a Holdra a következő évtizedben, míg Elon Musk, a SpaceX vezérigazgatója a Mars kolonizálásának terveit szövögeti.
Bár a jövő tele van lehetőségekkel, számos technikai kihívás is vár ránk, amelyek megoldásra várnak. Az emberi és robotikus űrkutatás határok nélküli felfedezése még sok izgalmas kalandot tartogathat az emberiség számára.
Ezeket is érdemes megnézni
Robotzsaru 2 szereposztás: Kik lesznek a film új sztárjai?
Ki Robert Prevost, a legújabb XIV. Leo pápa?
