
Óriás tintahal felvétele az óceán mélyén
A gigantikus tintahal, amely a világ egyik legnagyobb és legrejtélyesebb tengeri élőlénye, most először lett rögzítve természetes élőhelyén, mióta a fajt 100 évvel ezelőtt felfedezték. Az esemény különlegessége, hogy a 30 centiméteres, fiatal tintahalat egy 600 méter mélyen, a Dél-Sandwich-szigetek közelében sikerült megörökíteni. A felvételt egy tudóscsoport készítette, amelyet az Essexi Egyetem munkatársa vezetett, és az akció márciusban zajlott, egy 35 napos küldetés keretein belül, amelynek célja új tengeri élőlények felfedezése volt.
A gigantikus tintahal olyan hatalmasra is megnőhet, hogy elérheti a 7 méter hosszúságot és a 500 kilogrammos súlyt, így ő a legnehezebb gerinctelen állat a Földön. Érdekes, hogy a felvétel éppen a faj első azonosításának 100. évfordulóján készült. A Schmidt Ocean Institute Falkor (too) nevű hajóján lévő legénység egy távirányítású járművet használt a tintahal megfigyelésére. Dr. Michelle Taylor, a csapat fő tudósa, aki az Essexi Egyetem munkatársa, elmondta, hogy kezdetben nem voltak biztosak abban, hogy pontosan mit is filmeznek, de a tintahal szépsége és szokatlansága miatt mégis rögzítették azt.
A felvételt később Dr. Kat Bolstad ellenőrizte, aki rámutatott, hogy a tintahalról való korábbi találkozások általában csak a bálnák és tengeri madarak gyomrában talált maradványok formájában történtek. „Izgalmas látni az első in situ felvételt egy fiatal gigantikus tintahallal, és alázatos érzés, hogy ők nem is tudják az emberi létünkről” – mondta Bolstad. A gigantikus tintahal életciklusáról még nagyon keveset tudunk, de a felnőtt példányok elveszítik az átlátszó megjelenésüket, amely a fiatalokra jellemző. A faj másik megkülönböztető jellemzője a nyolc karjuk közepén található kampók.
Korábbi felvételek felnőtt tintahalakról, amelyek halászat során elpusztultak, már készültek, de élve, mély vízben még soha nem látták őket. A Természettudományi Múzeum szakértői szerint nehéz megbecsülni a gigantikus tintahalak globális populációját. 2022-ben a múzeum azt nyilatkozta, hogy a megfigyelések hiánya miatt „még ma is a hatalmas gerinctelenek a legenda és a valóság határvonalán helyezkednek el”.
A tudósok ezen kívül januárban egy glaciális üvegtintahal felvételét is elkészítették először. Dr. Jyotika Virmani, a Schmidt Ocean Institute ügyvezető igazgatója elmondta, hogy „két különböző tintahal első megfigyelése egymás utáni expedíciókon figyelemre méltó, és megmutatja, mennyire keveset láttunk a déli óceán csodálatos lakóiról.” Hozzátette, hogy ezek a felejthetetlen pillanatok arra emlékeztetnek minket, hogy az óceán tele van még megoldásra váró rejtélyekkel.
A tengeri élővilág felfedezése folytatódik, és a tudósok izgalma a tengerek mélyén rejlő titkok iránt csak nő. A gigantikus tintahal és más különleges tengeri lények felfedezése újabb lépéseket jelent az óceánok megértésében, és remélhetőleg hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban megértsük a bolygónk vizeiben élő csodálatos élőlényeket. A kutatások és felfedezések révén egyre inkább világossá válik, hogy a tenger mélyén még sok olyan titok rejlik, amelyeket eddig nem tudtunk felfedezni.

