Életmód,  Hírek

Öt év kínai börtön után: egy ausztrál férfi története a túlélésről

Matthew Radalj, egy ausztrál állampolgár, aki öt évet töltött a pekingi No. 2 börtönben, most nyilvánosságra hozza tapasztalatait a kínai börtönrendszerről, amelyben többek között brutális bánásmódot, kényszermunkát és pszichológiai tortúrát szenvedett el. Radalj elmondása szerint a börtön körülményei rendkívül embertelenek voltak. A cellákban, ahol több tucatnyian osztoztak, folyamatos világítás volt, és a börtönhigiénia gyakorlatilag nem létezett. A raboknak nemcsak a fájdalmas fizikai büntetésekkel és élelmiszerhiánnyal kellett szembenézniük, hanem a pszichológiai manipulációkkal is, amelyek célja a szellemük megtörése volt.

Radalj 2020. január 2-án került letartóztatásra, miután egy elektronikai piacon vitába keveredett boltvezetőkkel, és azt állította, hogy tévesen ítélték el rablásért. Az őt körülvevő jogi környezet szinte lehetetlenné tette a védekezést, mivel a kínai büntetőeljárásokban a bűnügyi elítélés aránya szinte 100%. Az ő esete is ezt a rendszert példázza, hiszen a kényszerített vallomás után négy év börtönbüntetést kapott.

A börtönbe érkezve Radalj a legrosszabb körülményekkel találkozott. A kezdeti hónapokban egy különleges, brutalitásáról ismert átmeneti elhelyezésben tartották, ahol a rabok számára rendkívül szigorú szabályok vonatkoztak. Az elítéltek hónapokig nem fürödhettek, a vécét is csak meghatározott időpontokban használhatták, és a higiéniás körülmények szörnyűek voltak. A közös cellákban, ahol a rabok zsúfoltan éltek, a világítás soha nem kapcsolódott ki, és az étkezések is a cellákban zajlottak.

Radalj beszámolója szerint a kínai börtönökben sokféle nemzetiségű rab található, beleértve afrikai, pakisztáni, afganisztáni, brit, amerikai, latin-amerikai, és tajvani elítélteket, akik többsége kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos bűncselekmények miatt került rács mögé. A rabok gyakori pszichológiai bántalmazásnak voltak kitéve, és az úgynevezett „jó magaviseleti pontok rendszere” is része volt a manipulációnak. Ez a rendszer elméletileg lehetővé tette a büntetés csökkentését, de a gyakorlatban a raboknak szinte lehetetlen volt maximális pontszámot elérniük, mivel a fogvatartók folyamatosan újabb és újabb szabályokat találtak ki, hogy megakadályozzák a pontok gyűjtését.

Az élelem mennyisége is drámaian csökkent, a rabok főleg káposztából készült, koszos vízben főtt ételt kaptak, néha kis mennyiségű hússal, ha szerencsések voltak. A rabok éhségét a mantou, egy egyszerű és tápláló kenyér formájában próbálták csillapítani, de a tápanyaghiány miatt sokan alultápláltak lettek. A börtönben a rabok csak korlátozottan, heti fél órát tölthették a szabadban, így a testük fejlődése is torzult.

A börtön életét tovább nehezítette, hogy a rabok csak akkor vásárolhattak extra élelmet, ha a családjaik pénzt utaltak a „számláikra”, amelyeket a börtön adminisztrált. Radalj, aki megtagadta a börtöngyárban való munkát, 14 hónapig nem tudott semmilyen extra ellátmányhoz jutni. A rabok többsége a börtön „farmján” dolgozott, ahol zöldségeket termesztettek, de soha nem fogyaszthatták el azokat. Radalj elmondása szerint a farmot a látogató hivatalos személyek előtt mutatták be, hogy bizonyítsák a börtön életének „jóságát”, miközben a termést titokban elásták.

A kínai börtönökben tapasztalt embertelen bánásmód mellett Radalj arra is rámutatott, hogy a börtönben sok rabnak nem volt lehetősége kapcsolatba lépni a családjával, így sokan évek óta nem tudták, mi történt a szeretteikkel. Radalj titokban naplót vezetett, amelybe Covid-maszkok belsejébe írt, és próbálta eljuttatni a családokhoz az üzeneteit. Végül, amikor 2024. október 5-én szabadon engedték, sikerült elrejtenie a naplóját a ruházata alatt.

Miután visszaérkezett Ausztráliába, Radalj nemcsak a saját traumájával küzdött, hanem azon is dolgozott, hogy segítse egykori rabtársait, akik szintén szenvedtek a börtön körülményei miatt. Mindezek után Radalj úgy érzi, hogy a szabadság érzése mellett felelősséget is vállal a börtönben maradt emberekért, akiknek a sorsa továbbra is aggasztja. A története világosan rávilágít arra, hogy a börtönökben eltöltött idő nemcsak a fizikai, hanem a pszichológiai hatásokkal is jár, és hogy a szabadulás utáni élet nem mindig olyan egyszerű, mint amilyennek látszik.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c629664xp57o

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük